Márton nap története

Minden évben november 11-én ünnepeljük Márton napját. A legtöbbünknek csak a hiperek hirdetéseiből, és az éttermek Márton napi ajánlataiból ismerős ez a nap és csak annyi rémlik vele kapcsolatban, hogy ilyenkor libát szokás enni, de mégis hova köthető ez az ünnep.

Tours-i Szent Mártont már a honfoglalás előtti időkben is tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, így Szűz Mária után Magyarország patrónusa lett. A legenda szerint Szent Márton egy liba ólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok vásárok, de már a római korban is nagy jelentőséggel bírt november 11-e, ami a téli évnegyed kezdő napja volt. Ekkor az új termésből, és az újborból tartottak lakomát.

A hagyományok szerint ezen a napon nem szabadott takarítani, mosni, teregetni, mert az a háziállatok pusztulását okozta volna. Novemberre már elérték a vágási súlyukat a tömött libák, ezért készültek jellemzően libából a Márton napi fogások.

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”

A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni innen ered a „püspökfalat” kifejezésünk.

Sőt még az időjárásra is következtettek a sült liba mellcsontjából. Ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas időre számíthatunk.

Ha tetszett a cikk lájkoljátok a facebook oldalunk, hogy ne maradjatok le semmiről!